Bella István

Kaleidoszkóp versfesztivál Bella István

Még csak 14 éves (1954) volt, amikor Hazafelé című verse megjelent a Fejér megyei napilapban. Középiskolás éveit a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban töltötte. Már a sárkeresztúri iskolában a fiatal fiú kezébe került az Irodalmi Újság, a Csillag és az Új Hang, tehát igen korán olvasta az irodalmi sajtót. A gimnáziumban egyre inkább elmélyült érdeklődése. Az 1956-os forradalom történései megragadták. Verset is írt, de – szerencséjére – nem közölték. Részt vett több megmozdulásban, például a megyeszékhelyhez közeli Csórra élelmiszert és ruhát vitt, és gyűjtött a Pesten küzdőknek. 1958-1959-ben Budapesten segédmunkásként, 1961-1962-ben Bokodon az erőmű kultúrosaként dolgozott, majd 1964-ben az ELTE Bölcsészkarán végzett, magyar – könyvtár szakon. Egyre közelebb került az irodalmi élethez, az 1960-as évek közepén része van a Tiszta szívvel című antológia megszületésében.

Verseit az Új Írás és a Napjaink közölte, s csakhamar kialakult az a szellemi közeg, amely a “Hetek” néven lett ismert a magyar költészetben. Bellán kívül ide tartozik Ágh István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon. Az ő számukra a József Attila-i hagyomány épp oly fontos mind morális, mind esztétikai értelemben, mint a közvetlen elődjüknek tekintett Illyés Gyula, majd Nagy László vagy Juhász Ferenc lírája. Közöttük Bella István költészetében különösen fontos a népköltészeti hagyomány, az archaikus nyelv valamint a modern, huszadik századi irányzatok együttes hatása. Értéket jelent a nyelvteremtő erő, a dal folyamatos jelenléte. Első verseskötete, a Szaggatott világ 1966-ban jelent meg.

1968-1969-ben Lengyelországban volt ösztöndíjas. Az 1970-es évek közepéig költészetében a dalforma az uralkodó, később töredezettebb, kihagyásos szerkezetek jelentek meg nála.

Kedvelte az archaizmusokat, a folklórt, az önfeledt szójátékokat, a rokonértelmű szavakat. 1971-1977 között Bella István üzemi újságíró a Magyar Papírnál, s 1975-1977-ig a Papíripari Vállalat népművelője. Ám volt könyvtáros is a Ganz-Mávagnál, s főszerkesztő a székesfehérvári Városi Televíziónál az 1990-es években. 1978-1991-ig dolgozott az Élet és Irodalom szerkesztőségében munkatársként, főmunkatársként, majd rovatvezetőként. Tagja volt az Árgus című folyóirat szerkesztőségének, 1994-2000-ig pedig munkatársa a Magyar Naplónak. A rendszerváltás után pedig a Beza Bt. keretein belül könyvkiadással is foglalkozott. A Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Magyar Versmondók Egyesületének tiszteletbeli elnöke és a Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztivál fővédnöke volt. Kossuth- és József Attila-díjas, Déry Tibor-díjas költő, író és műfordító volt.

2006. április 20-ára virradó éjjel meghalt. Az irodalom világának Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, a gyerekeknek Áni Máni apukája, a fiataloknak Szeretkezéseink elmesélője, a Verskarácsony angyala, a közönségnek a költőember, a Kaleidoszkóp VersFesztivál fővédnöke, fiatal kortársak mentora. A Magyar Versmondók Egyesülete tiszteletbeli elnökének Ki viszi át a szerelmet-díjat adományozott.

A művészt 2006. május 10-én, délután fél 3-kor helyezték végső nyugalomba a Farkasréti Temetőben Budapesten. Buda Ferenc, a Hetek költője, Kovács István, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja és Lutter Imre előadóművész, a Magyar Versmondók Egyesülete képviseletében, Babits Mihály Jónás imájával, Bella István kedvenc versével emlékezett Bella Istvánra a költő temetésén. Bella István azon kevés költők egyike volt, aki nemcsak a versolvasóknak, de a Versmondóknak is igazi barátja volt. A Kaleidoszkóp VersFesztivál fővédnökeként alkalma volt saját verseit és más kortársakat, klasszikusokat végighallgatni a versmondóktól. Halála előtt így beszélt erről: „Olyan réges-régi a kapcsolat, hogy olyan 15 éve mondjuk elég sűrűn részt vettem, részint néha mint érdeklődő, később, mint zsűritag a vers a legkülönbözőbb versmondó versenyeken. Elsősorban Berzsenyi versmondó versenyeken, József Attilán, Nagy Lászlón, elég sok helyen és helyszínen, és így egyre jobban kötődtem a versmondáshoz, ami egyébként egy költőnek elemi kötelessége is, meg egy érdeke is, és aztán úgy látszik, hogy valahogyan a versmondók is megkedveltek engem és sokszor meg is hívnak.”

Bella István ezután is velünk lesz, a Kaleidoszkóp VersFesztivált az Ő emlékének ajánljuk.